Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 173. oldalontalálható.
JEROME K.JEROME
ANGOLBÓLFORDITOTTÁK
KARINTHYFRIGYES
ÉS
KARINTHYEMMA
1920
„VILÁGIRODALOM“ KIADÁSABUDAPEST.
MINDEN JOGFENTARTVA.
– No mit tanácsol hát. Melyiket válasszam? Vegyem a vöröset?Csakhogy a vörössel nem hordhatom majd a „fantaisie“ kalapom.
– Hát tessék a szürkét venni.
– Persze, hogy a szürkét veszem. Még hozzá sokkal célszerübbis.
– Az anyaga nagyszerü.
– Én is azt hiszem. Meg, tudja, ez olyan helyes szürke. Nemolyan közönséges. Habár hát, ami azt illeti, biztos, hogy a szürkenem valami érdekes.
– Na igen; nyugodt, egyszerü dolog.
– Tudja, hogy én valami egész különöset érzek, ha pirosat látok?Kedves, meleg egy dolog a piros. Vörösben mintha mindig jó melegelenne az embernek, még ha különben fázik is. Ugy-e tudja, hogyértem?
– Van benne valami; akkor tessék a pirosat venni, asszonyom. Azmég hozzá jól is áll mindenkinek; mert mégis… piros!
– Á; csak nem gondolja komolyan?
– Már tudniillik, ha jó szinben van az ember.
– Igaz, persze; a piros szinnek megvan az árnyoldala; jó szinbenkell, hogy legyen hozzá az ember. Épp azért aztán ugy alapjábanvévebiztosabb a szürke.
– Hát akkor a szürkét, asszonyom.
– Igen. Azt hiszem, jobb. Nem igaz?
– Én is nagyon szivesen viselem.
– Meg tartós is. Majd diszitem izével… jaj! Csak nem vágta mégle? -4-
– Épp akarom.
– Várjon egy pillanatig. Hadd látom csak még egyszer azt avöröset! Tudja, lelkem, az jutott hirtelenében eszembe: hogy bájosvolna csincsillával.
– Avval bizony csinos volna.
– Mert csincsillám az véletlenül van.
– Persze; akkor tessék a vöröset. Mért ne venné a vöröset?
– Viselhetném ehhez a kalaphoz.
– Ehhez?
– Más nincs. Igaz; ez persze a másikhoz állna jól, a szürkéhez.Hm; ejnye; én azt hiszem, mégis csak majd a szürkét fogom venni.Hiába no; biztos, szolid szin a szürke.
– Nyolc métert tetszett mondani…
– Annyi elég lesz, mert kibővitem majd izé – hogy is hivjákkal…Egy pillanatig csak, kedvesem. Mert tudja, ha a szürkét veszem,akkor igazán nem tudom, mit hordjak majd a fekete kabátomhoz.
– Az nem illik a szürkéhez?
– Ugyan… szürke; feketéhez; hogy volna olyan csinos, mint apiroshoz?
– Akkor én a pirosat venném. Kegyed biztosan legjobbantudja.
– Hát ami azt illeti, a magam részéről én jobb szeretem aszürkét. Hanem mikor mindenfélére muszáj az embernek gondolni, megaztán az is, hogy… Te jó Isten! csak nem ennyi az idő?
– Nem ennyi; ez tiz percet késik. A mi óráink kicsit mindigkésőbbre járnak.
– Nekünk meg egynegyed egykor Madame Jannawaynél kellett volnalennünk! Uristen, de soká tart ez a vásárlás! Mikor iskezdtük?…
– Lehetett ugy tizenegy.
– Féltizenegy. Most jut eszembe, hogy annyi volt, mert hiszmegbeszéltük otthon, hogy pont féltizkor kezdjük. Két teljes órakésés!
– És