PANTHEON KIADÁS
BENEDEKELEK
ÉDESANYAFÖLDEM!
EGY NÉP S EGY EMBERTÖRTÉNETE
ELSŐ KÖTET
A PANTHEON IRODALMI INTÉZETR.T. KIADÁSA
PANTHEON KIADÁS
BENEDEK ELEK
ÉDES ANYAFÖLDEM!
EGY NÉP S EGY EMBERTÖRTÉNETE
ELSŐ KÖTET
BUDAPEST, 1920
A PANTHEON IRODALMIINTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA
Globus,Budapest.
AZ OLVASÓNAK.
A magyar nemzet ezeréves életének legszomorubb tavaszán fogtam ekönyv irásába: az első fejezetek egy-két keserü kiszólását ezmagyarázza. Azzal az érzéssel ültem iróasztalomhoz, hogy e könyvirói pályám utolsó könyve lesz – halálom után ha nyilvánosságrakerül. A vörös fergeteg elviharzott, úgy tetszik, dereng a magyarég, nem kell irásomat az asztalfiában rejtegetnem. Az ország szineelőtt róhatom le régi adósságomat ama nép iránt, amely ezer évigőrizte, védte a keleti határt, s jutalma: „honját a hazában“ nemleli… Ugy állitom ország szine elé a székely népet, amilyennekgyermekifjuságomtól életem alkonyáig láttam: erényeit nem tulozom,hibáit el nem titkolom. Gyermekifju koromban e népnek élete kedves,mosolygó idill, férfikorom s főképp életem alkonyának idején –dráma. Lélekrenditő dráma. A népem élete is, az enyém is. Az olvasóválaszthat hajlandósága szerint a két könyvre nőtt történet közül:idill az egyik, dráma a másik. Ám jól esnék, ha amazt nemmosolyogná le, emettől nem riadna vissza.
A Nagykunság földjén, Tóth János kedves barátom -4- melegfészkében, folytattam s fejeztem be könyvemet. Reggelenkéntkaszálgattam, kapálgattam: igy tápláltam az őserőt, az édesanyaföld legdrágább ajándékát. Igy tudtam megóvni testemet,lelkemet az elernyedéstől. Kaszálgatás, kapálgatás, Kelet felésóhajtozás, közbe-közbe irogatás, körülöttem hontalanságomnak,lelkem felétől elszakadt árvaságomnak nehéz bánatát enyhitő melegszivek – legyen áldott a Móricztanyai ház, annak gazdája, mindenlakója!
Móricztanyán, 1920 szeptember végén.
Benedek Elek.
ELSŐ FEJEZET.
Ebben az iró a faluját s a nemzetségét mutatjabe.
Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s alegszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt s ennek isjófelerészét az én nemzetségem tevé.
– Ez a falu, ennek a falunak erdeje, mezeje – emlegettegyakorizben édesapám – ősfoglalás. Három nemzetség azősfoglaló: a Benedek-, a Benkő- s a Boda-nemzetség. A többiek: aGálok, a Vajnák, a Bakók, a Putnokiak, a Lakatosok mindjövevények.
Két-háromszáz esztendeje éltek már itt a Gálok, a Vajnák, aBakók, a Putnokiak, a Lakatosok, s édesapám szemében még mindigjövevények voltak. Nincs e mondásban kicsinylés, egyszerüen atörténeti igazság megállapitása ez. Szegről-végről csaknemvalamennyi jövevény familiával atyafiságba keveredtünk, s hogymess